Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mivelünk

Lefelé visz az út

Már azt mondta, 
az új ruha
nem éri meg, 
és így volt a 
cipővel, 
táskával, 
bánattal.
Megtette 
a régi, 
az elnyűtt,
az ismert. 
Amihez 
szokva 
volt, 
mint az öreg 
eperfához 
a kiskert. 
Már azt mondta, 
jó ez így,
jó az úgy, 
ne legyen 
másképp;
bánt a fény,
bánt a hang,
változni nem
érdemes.
Már megjelenik
bennem 
ugyanolyan
elhúzódás,
bezárkózás,
már látom őt
magamban,
ahogy
megfogja
a lelkem és
vezet egy
ódon
gondolat-
lépcsőn
lefelé,
mindig 
csak 
lefelé...

(2018. november)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

bagatell


történetem
elnyeli
az idő
és 
olyan
gyorsan
megemészti,
mint 
ahogy 

gondolat
kinő

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Álomkották

Dallamjárat fut itt bennem utasokkal telve,
(nahát, miket meg nem él az éjszakai elme?)
énekelnek emlék-lányok, fiúk hasonlóképp,
zsongó ágyam szellemlábán tempót toporgó nép.

Maradandón nem boldogít, hajnalra fáradok,
(talán bizony üresjárat nincs is már nálatok?)
örülök, ha felkerestek mondjuk, úgy... évente,
és egyszerre kevesebben, maximum négyesbe'.

.....

Hessintettem ébredéskor látomásom tova,  
de nyomata úgy rám tapadt, mint fára a moha.
Mámorosan emelgettem nyakam a párnámról,
s még éreztem rég-illatod az ajkam tájáról...
.....
halhatatlan lényed dúdolt álomcsók kottákból.

(2018. október - átdolgozás)

kitores.jpg

Kitörés

ködös
ablaküvegemen 
lomhán csorgó pára
a félénk cseppeknek
útját csak por állja
s elegyet képezve
összekeverednek
csapások kanyarján
szürke csíkká lesznek


szoba 
szűk 
nem fér be a fény
kifakult kék szemem
sárgára cserélném
sárgára mint a Nap
hogy melegíthessen
s elolvadjon a föld
sarkából billenjen

tüze
perzselné
az eget
vérnarancs hevével
sugárzón égnék el
együtt a vén kékkel
és föld-szilánkokkal
repülnék mint angyal...
de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal

(2018. október)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Naphajszálon

Vértelen szívem szenvedi hiányod,  
kamrája kulcsa érfantomok foglya -
lajtorján mennék fel hozzád az égbe, 
hogy légi fényed bensőm beragyogja.

Halandók vagyunk, tanít'ák Istenek...
de kell-e hinnem szavakat a hamun?
A végzet szele talpam alatt fúj ma,
s megkövült évek porján tipor sarum.

Bársonyzsinórt vet lábam elé az éj,
kúszom fel-felé(d) tejsűrű fellegben -
reményem szerint lepled is fellebben...

és láthatom azt, mit sosem, földi lény.
Ám jaj, kötelem szétfoszlik... sajnálom -
lelkem lebegve billeg naphajszálon.


(A távolság csak odakinn létezik.
Idebenn összeérnek a lélekutak.)

(2018. szeptember - átirat)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Stagnáló

Egyhelyben topogás, haladatlan élet,
kéményben rekedt füst, ami ott eltévedt;
megíratlan lapok, szökött-betűs könyvek -
"jó reggelt", "jó napot" üresen köszönnek.

Minden változatlan, állandósult színek,
szobor-mozdulatot faarccal készítek;
körös-körül mások ugyanolyan rabok...
Sosem tör fel semmi, mégis folyton sajog.

(2018.szeptember)

kiserto.jpg

Kísér(t)ő

Eszemben jársz alvás előtt
és eszemben, ha ébredek -
tekinteted hozzám fagyott,
mint sarkkörhöz a jéghegyek.

Velem vagy a buszon, metrón
és mellettem, ha dolgozom -
fogod kezem, hogy ha írok,
míg gombóc nő a torkomon.

Nyeldekelem ebéd gyanánt,
nagyon száraz (el nem ázik)
locsolgatom sós vizemmel,
szememből dől, fut a számig.

Látod, most már ettem, ittam,
mi baj lehet? Csak élni kell -
lenyelem hát, bármily nehéz...
éhség engem sosem visz el.

(2018. augusztus/szeptember)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

pasztell

eltűntek a színek
csak a szürke maradt
kese, hóka, a matt
a szivárvány alatt
hiába a fények
már semmit sem érnek
lefolyt mind az égről
az élénkebb réteg

(2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A gyűjtemény
(Profilok)

Gyűjtögetők vagyunk,
morzsákat csipkedünk -
elszórt, lehullt érzést,
végszavakat lesünk.

Nézéseket lopunk,
tekintet tüzeket -
érintést, ölelést...
legtöbbször üreset.

Narancs naplementét,
kerek holdtöltéket -
romantikus sebet,
mit a tél föltépett.

Gyűjtögetők vagyunk,
lélekszirom szedők -
álomfoszlány párát
reggelbe lehelők.

Manapság ismerőst,
lájkokat is gyűjtünk -
profilok gyártása
bocsánatos bűnünk.

Gazdagok lehetnénk,
kincsünk töméntelen -
szívünk mégis üres,
szeretni képtelen.

(2018. augusztus)

szelcsok.jpg

Szélcsók

Szirmokból font álom
szeles éjszakákon -
hamarabb szétfoszlik,
mint egy csók a szájon.


.....

Csókjaidat hajdan
(hajdan volt a napja)
ajkam kölcsön kapta,
s vissza sosem adta.

Vissza nem adhatta,
- összetört miatta -
bezárult, elnémult...
kihalt ajkam partja.

Halott parton ballag
"szellemes" tanítóm -
messze lát (komorul)
mindent felnagyítón.

Nő, csak nő a tegnap,
magas lesz, elhízott -
múlt század, hetvenhat...
a mát nyomorítod.

.....

Szirmokból font álom
szeles éjszakákon -
hamarabb szétfoszlik,
mint csókod a számon.

(2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nyugalom kegyében

Szeretem a csendem
hallgatni itt, bennem -
(a külcsín eltompul,
s belül béke kondul)

Ilyenkor szellemem
száll, repked felettem -
szemet hunyva elmém
helyet foglal mellém.

Megpihen az álom
lélekzöld faágon...
rügyeket fakasztva
egyensúlyom tartja.

Elférsz még mellettünk
gyere, jó lesz kedvünk -
szívem szegletében...
nyugalom kegyében.

(2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Időzavartalan

El kell fogadnom: barátom lettél.   
El kell fogadnom, hogy velem vagy -  
Te, az Idő, ki máskor cserbenhagy,  
most belémkarolsz, hogy vezessél.    
 
Nekem nem tiszta, hová is tartunk,
rád bízom magam, kapaszkodom -
amott, a sármos, tüzes alkonyon
csendesedhet tán végül harcunk.
 
Ott majd elengedsz, lebegek lazán,
szabályok nélkül, korláttalan -
teret adsz, látom, mi hátra van...
minden világok túloldalán.
 
(2018.július)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Babaság

Hat hónapos tervemben
anyát-apát teszteltem;
sírok néha, nyekergek
- ősrégik a receptek -.
 
Türelmesek, látom én, s
apukám egy nagy bohém -
grimaszolva mellém áll,
mögém bújik, megtréfál.
 
Kacajommal csengetek,
két kezemmel lengetek -
tetszik biza, gondolom,
átsegít a gondokon.
 
Apróság mind, kis tüske, 
nem is vagyok rá büszke -
s... babaságból adódik:
lelkem éppen szabódik.
 
Kádban ázni szeretek.
(Akadnak ily gyerekek.)
Loccsnyi esti nyugalom -
magam, s vizem uralom.
 
Anyáéknak köszönöm
bájam, hájam, örömöm -
tejet, cumit, törődést...
hogy lehetek, azt, főként.

(2018.július)   

szelid-szazszorszepek.jpg

Szelíd Százszorszépek

Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.

Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.

Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába') 
és pirkadatkor elcsíptem köd-démont.

.....

Felébredt bennem a szelíd szerelem...
lélek-ráncokkal, mélyálmos szemekkel,
fáradt mosollyal  (lám, te is öregszel... )
s volt kedve még egyszer sétálni velem.

(2012 / 2018)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Kápolna

Mindenség-érintő 
láthatatlan kezed
világokra segít, s
ugyanazzal temet
 
nem győzök ámulni
e művész trükkökön
netán szent bűvészként
varázsolsz tükrömön?
 
átfordítod képem
satírozott fényét...
oly sötétnek tűnik
innen a te békéd
 
(feldúlt harcos szeme
tekint a távolba
csatákban kivérzett
lelkében gázolva)
 
.....
 
jó és a rossz között
őrlődünk mindnyájan
kaptunk útmutatót...?
mondod: fűben-fában -
 
s keressük azt folyton
erdőkben ácsolva -
szétvágott rönkökből
épül sok Kápolna.
 
(2018. július)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Krédó

Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám...
viharvert testemtől sem esem pánikba.

 
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.  
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
 
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül. 
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
 
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva, 
mint épül naponta lelki-testem váza.

(2018. október / átirat)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jer
 
Jer, szépülj velem.
Szépségem 
égen, réten
kertekben terem. 
 
Jer, szemérmesen.
Úgy izgat
széna-illat
ledér rejtelem.
 
Jer, felhő játszik.
Tornyosul
reánk borul
a menny teázik.
 
Jer, igyunk vele.
Falevél
szomjas legyél
nyárral tölt tele.
 
(2018. június)
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 
Piruló nyár
 
Még nem öltözött fel teljesen a nyár, 
még szoknyát válogat, hosszút nem talál -
s a harisnya színe sem eléggé zöld...
bár haja csurom víz, rázza, s issza föld.
 
Még ezután fog majd nyílni a határ...
mézszín szőnyegére költ pipacsmadár -
s trillázva hullámzó búzaszemek közt
el-elpirul a nyár... arca oly fennkölt.
 
(2018. június)
 
img_20180908_155959.jpg
 
Fakó álmok
 
Magányos utcákon öreg álmok várnak,
(felöltőjük nélkül némelyikük fázhat)
vékonyka ruhájuk eléggé molyrágta,
a sors szele abban pörgős táncát járja.
 
Kezeit dörzsöli gyermekkori ábránd,
(darabban maradva színezne szivárványt)
röppenni hagyta egy jóhiszemű lélek,
aligha gondolt rá, mikor felnőtté lett.
 
.....
 
Veletek születünk, s feledünk, temetünk...
elárvult vágyaink (kallódó szerepünk)
egymáshoz fonódnak reményölelésben...
halvány vázlat lenni tépett jövőkép(p)en.
 
(2018. június)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összebújva

Elhagytak a versek, el, mint sokan mások,
(van, amiket sosem, s van, amiket bánok)
hosszú körmondatok, csilingelő szavak, 
nem folynak belőlem, mint hegyről a patak.
 
Verejtékben úszó gondolat-foszlányok...
(tőletek én semmit, már semmit sem várok)
begörcsölt mondatok, félszeg betűtársak,
óhajtott ihletek... már nem is sajnállak.
 
Üresség a párom, mellkasához bújok,
nőhetnek felőlünk odébb a műcsúcsok -
itt meddő, sík a föld, csend a takarója,
mi meg néha lábunk kidugjuk alóla.
 
(2018. június)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

k/arc
(avagy: csapongó rigmusok)
 
szemem kékjén szárnyall, suhan az idő 
úgy siet, mint akit botokkal űznek 
bal íriszemben még él a gyermekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek
 
miért e rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez
úgy tapad a lelkem kezdettől véghez
mint kanyargós útra hajló versenyló
 
arcodra (valahol) köd szállt útközben
(napok kábítottak, észre sem vettem)
talán kalandozott olykor figyelmem...
elvesztettem, kihez emlékem kössem
 
hiányolom nagyon csibész-nézésed
legeltetted rajtam (s viszont) felesben 
s keresem még néha Azt a békémet
de hogy találhatnám vakon, esetlen?
 
(2013.05.19. / 2018. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Randevú
(Szerelmünk Sírja)

Felkértél egy táncra, még egy utolsóra,
karodban tartottál, míg ütött az óra... 
sejtettük már akkor: csak nekünk dúdolja
vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,

űzne valahová, ahol megmaradhat
e csodás érzésünk, s az Élet sem faggat 
ezután, hogy eddig miért fakadt harmat
két orcánk bíborán; letörli és hallgat.

Szótlanság köpenye vállunkra borítva.
Ennyit kértünk Tőled a reánk mért kínra. 
Megtetted Istenem, ez Szerelmünk Sírja;
látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma.

Ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen,
(jóllakhattam Véled, csókjaid megettem; 
hoztunk virágokat...én neked, te nekem)
de rettent a hajnal, búcsút kell intenem.

Várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.

(2014. november / 2018. augusztus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Önkívület

tündérek, manók, égi-csodák
fátyolos ábránd, pillán brokát
káprázat söpri elméd porát
röpködő szikrák, szerver-varázs
fejedben marék zsongó darázs

szédülten várod: vége legyen
gondolat szállong révetegen
siklanak képzelt bőr-betegen
könyörgés, sírás hatástalan 
messziről diktál: hass általam

lázálom, kórság jó házasság
betegség (vigéc!) őrült vadság 
támadnak, mint az éhes falkák
negyvenegy fokban épül házuk
sejtjeid forró tégla-bábuk

.....

maradjon minden földi módon
rugaszkodj vissza régi "kódom" 
szellemem vörös, izzó ólom
kiöntök minden hamis eszmét
álságos bakák... szemét, tessék!

(2018. május)

legvar-alatt.jpg

Légvár alatt

Fáj már szorítani azt, ami nem enyém,
sajog a tenyerem, zsibbadnak ujjaim -
engedlek, légy szabad múltidő kebelén,
bár, pengethetsz kicsit érzésem húrjain.

Játszd el búcsúzóul kedves, szép dalomat,
amelyre hosszasan, ölelőn táncoltunk -
(most újból éjfél van, emléked csalogat)
reggelre azonban el fog fogyni Holdunk.

Lezuhan, mint akkor... elgurul távolra...
egymásé mi ketten nem lehettünk soha.
Életet próbáltunk, s míg a Sors cáfolta -
a tetszhalott elhunyt, rádőlt a temploma.

(2018. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Cukkoló

Barangoltál velem
A nagy szőlőhegyen,
Löttyedt hasad fogyott
Az, mi előnytelen -
Tőkék közt naponta...
Oly gáz volt, Istenem -
Nyekegted dadogva:
Imádlak mindenem".
Borgőzöd rám-rogyott,
Onnantól érlelem... s
Részeg hold ragyogja
Ármány-ködbe eszem.
Szerelmed csalt, lopott,
Zsarnok lett és heveny -
Rémes, csalárd pompa
Oszlik, mint vén tetem,
Mardosva lelkemen.
Álmod mustban forrott,
Nincs velem több dolga -
Csuporban bor-sorsa.

(Balatoni borász-románc)

fennsegek.jpeg

Fen(n)ségek

Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 
föld porát lenézve iszkoltok onnan - 
inkább felettünk, az égi otthonban 
elszenderedvén csillaggá váltok. 

.....

Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."

.....

Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)
válláról áttetsző harmatsál repül, s
peckesen lépked, mint egy főlakáj.

.....

Ó, büszke álmok, sárga kavicsok!
Túl elérhetetlen messze alusztok.
Felpillantok rátok, súgva: szervusztok -
ha netán jöttök... világra nyitok.

(2018. április-május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Panninak

Közel vagy hozzám, mint vízhez a part,
egységes mélyünk magaslatra tart -
s időm apályán csemetéd kihajt.

 

(2018. április)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mivelünk

Sorolom a bókokat,
(Jövőre tán bólogat...)
Dorka baba, pici lány,
születésed nagy nyitány.

Általad lett szép tavasz,
nyárral sem jő el panasz -
bimbót bontott lelkemen
öröm-rózsám lelhetem.

Ősz sem lehet szomorú,
rút, szeles, rossz modorú...
mert majd sokat nevetünk,
s marad a Nap mivelünk.

(2018. április)