Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évszakváltó

Nagyon köszönöm kitartó olvasóimnak a látogatást, olvasást.

Rég nem tettem föl új szöveget, valójában...alig írtam. 

Bárcsak tudnám konkrétan, hogy miért, akkor talán lehetne rajta/m segíteni.

Olykor benézek ide (mint most is) és meglepődöm...

Hálás vagyok, hogy itt vagytok. 

(Lassan én is csak az olvasója leszek magamnak.)

(2020.05.29.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Márton napi rigmus-variációk
(négysorosak)

Lányok, fiúk ide gyorsan,
libánk fara üstben rottyan.
Jusson tálba és bendőbe,
visszatérünk esztendőre!

----------------

Erre, erre, máris gyertek,
ha táncolni, s enni mertek.
Ne legyen itt senki mulya,
gágog már a Márton "luda".

-----------------

Márton napi liba-bulin...
egyél, igyál, ne nézz sunyin;
Húzd meg a vén gúnár tollát,
villogtasd a táncos formád!

-----------------

Gágog már a Márton lúdja,
talpunk alá nótánk húzza,
érezzük a ritmust lazán...
lakjunk jól, no, add a kajám.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mit ér hát..?

Széttörhet a világ 
egyetlen perc alatt -
miért legyünk hát jók? 
... a halál elragad.

Gonoszok tombolnak,
sátán-hangjuk süvít - 
behálózva lelkünk...
semmi fel nem dühít.

Köntörfalaz a Sors
(sosem volt egyenes)
bal keze felsegít...
a jobbik beteges.

Két lépés előre,
három aztán hátra -
lyukakat toporgunk
bele a mocsárba.

Átcsúszhatunk azon
jeltelen semmibe -
tán megértjük végül
mi hozott el ide.

Addig pedig tűrjük
a terhek súlyait -
reménynek, örömnek
mély biz' a kútja itt.

Mérgeződnek testek
e földi pokolban -
de Váltást Ígértél...
bármihez jogod van.

A kérdések pedig
örökké követnek -
mit ér hát a jóság,
ha bűnnel szövetted?

(módosítva: 2019. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szaladga

Pöszi cicám körbe-körbe
rohangászó kerti törpe -
fehér ingje sokszor koszos,
nadrágszára térdig poros.

Beidéztem mosodába...
nem is leltem a nyomára -
hűlt helye a rózsa tövén
füstölögve lebbent körém.

Rendben, fussál, nagy a világ...
benne rigók, békák, csigák -
tudom, neked érdekesek...
s mosolyogva teregetek.

(2019.május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Alig-május

Az udvar sarkában, tavasz lábnyomában
fürdőzik a reggel felhő-pongyolában;
csepereg az eső, a föld, mint a szivacs -
ó, drága májusom, sírós (nyár)bébi vagy.

Tudom, szeret a fű, mert úgy megnő tőled,
hogy gyepből az idő nagykabátot szőhet -
aztán... ha felveszi, álmélkodhat magán:
vajon ez a hónap zavart-e vagy vagány?

Virágokat vittem mélyalvók kertjébe,
oda, hol madárdal szálldoshat kedvére.
Nem zavarja semmi az ének folyását,
lélekraj alussza vég nélküli álmát.

Az udvar sarkában, tavasz lábnyomában
fürdőzik az este felhő-pongyolában;
könnyezik fenn az ég, éjjel-nappal sirat -
általa élő, s holt... esővízből ihat.

(2019. május)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Karolnálak még...

A hetediknél (hiszem) tisztulhatott fejed,
de akkor már az ember...ugyan mit is tehet?
A madarakkal szálltál, átölelték lelked...
és remélem daloltak, hogy nyugtodat leljed.

...könnyes szeretettel, Éva

(2019 április - temetés: május 17.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Korkorsó

Szomjazik a korsóm, konganak a  pincék,
elfolytak az évek...még több időt innék.
Csodálkozom folyton, mire e rövidség..?
Cudar perc-fegyőrök - aligha őrizték.

Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a Tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;

ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...
újabb Éjmadár szállt szárnyával verdesve,
halovány bőrömön nyugvásra lelt teste.

Szenderedett rajtam, én pedig hallgattam
szuszogását óvva Hold-színtől lankadtan.
Gyermekét őrzi így anya, hűs hajnalban, s
szeretné félni őt mind tovább, gyakrabban.

Innen fakadhatott a csuprom hiánya...
(félig csukott szemmel sötétet vigyázva) 
s kilöttyent a leve korom-szivárványra;
talán ez lesz neked... Jövőd talizmánja.

(2016. február/2019 április)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Véglet

Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;

de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.

Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.

(2019. március-április)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Levél(r)ügyek

Pattanak a rügyek, repülnek az álmok...
április, ha csoszog, ugyan mit is vártok?
virágzóbb életet, nyugalmas időket...
ebből a káoszból még bármi kinőhet.

Kusza a világunk, bonyolult tételek...
feladták a leckét, a fejünk szédeleg -
Migráns ide-oda, csúcs a politika...
levelét elnökünk épp a minap írta.

Figyelmeztet benne (ahogy eddig tette),
nehogy tévelyegjen ez a magyar elme -
rámutat a rosszra, pirít a gonoszra,
hogy mindnyájan tudjuk: ki itt a goromba.

Gondolatom mégis... csak a meggyfán landol.
Ott megkapaszkodik és tavaszra hangol -
Megyek hát kapálni, s nézni,  ahogy nőnek
a gyöngyvirágsarjak...olyan, mint egy szőnyeg.

(2019. március 30.-31.)

zsongolo.jpg

Zsongoló

Halkuló szívverés,
gyengülő ütemek -
kevés már az erőm,
amivel üzenek.

Elcsigázott szavak
kúsznak le torkomon -
kacag rajtam a szám,
míg betűm korholom.

Lenyelve mondatom
ízetlen és száraz -
szomjazom a Napot,
mi fényébe ágyaz.

Feltölti a lelkem,
betakargat lágyan -
lebben lepedője,
simogatja lábam.

Érzem, ahogy átjár,
zsibong bennem tova -
hátrál a gyengeség,
zsongásban a szoba.

(2019. március)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Márciusi estén

Új Tavaszom ébred, nyújtózkodni hagyom.
(Adománya nekem igen becses vagyon.)
Növekvő hajtások pattintják a földet -
ébresztő, ébresztő, mutassatok többet!

Álomból, kómából Nap ecsetje költ fel.
Megfesti a Kertet sárgával és zölddel.
Aprócska bogarak csatasorban járnak.
A rózsatöveknél fürge árny vadászgat.

Ugrál erre-arra, boldogan szaladgál...
Bohókásan szökken mindegyik falatnál,
majd (elunva mindezt) felpattan a fára -
ennek a cicának nincs mezsgyehatára. 

Mellém szegődött ő, engem kiválasztott.
Örökbe fogadtam, bár vívunk pár harcot.
Remélem elcsitul benne az ős vadság,
s túlélik viháncát a tulipánhagymák.

(2019. február-március)

elengedes.jpg

Engedet

Állt még ott egy hajó... az is tovaúszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.

Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.

.....

S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intek hát végül az utolsó hajónak.

(2019. február)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Rebbenések

Pillangó szárnyai rebbennek a széllel,
csapodár álmaim köröttem keringnek - 
makrancos szellőlány ámulva tekintget...
biztosan nem számolt efféle veszéllyel.

.....

Agyamban lángvörös palettákon járva
lüktető vérerek dús partján ballagok -
rikoltva ropják benn huzatos dallamok,
száz pille táncol a szürkeállományba'.

Csitítni szeretném tüstént a mulatást:
"ébredni, ébredni, hess innen mindenki "
röpdöső képzelgés a csendem belengi
és virgonc káprázat utódból újat gyárt."

.....

Fogyóban az erőm, lobogóm a vészjel,
víziók szorongnak úgy, mint a heringek -
többségét hajnalfény nyalábok eszik meg
és sugárpihékben szóródhatnak széjjel.

(2019. január - módosított változat)

marciusi-esten.jpg

Doromboló
(Egy cicushoz)

Hideg a szél,
de te ne félj -
takarózz be,
itt egy tenyér.

(Szakad a hó,
jövök, hahó!
Kitartásod
szívfacsaró.)

Bújj ölembe,
száll az este -
lehull közénk
éj-köpenyke.

Doromboló
kis szőrcsomó -
szereteted
hűen folyó.

Hideg a szél,
de te ne félj -
írjad kottád...
zenélj, zenélj.

(2019. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mit ér hát..?

Széttörhet a világ 
egyetlen perc alatt -
miért legyünk hát jók? 
... a halál elragad.

Gonoszok tombolnak,
sátán-hangjuk süvít - 
behálózva lelkünk...
semmi fel nem dühít.

Köntörfalaz a Sors
(sosem volt egyenes)
bal keze felsegít...
a jobbik beteges.

Két lépés előre,
három aztán hátra -
lyukakat toporgunk
bele a mocsárba.

Átcsúszhatunk azon
jeltelen semmibe -
tán megértjük végül
mi hozott el ide.

Addig pedig tűrjük
a terhek súlyait -
reménynek, örömnek
mély biz' a kútja itt.

Mérgeződnek testek
e földi pokolban -
de Váltást Ígértél...
bármihez jogod van.

A kérdések pedig
örökké követnek -
mit ér hát a jóság,
ha bűnnel szövetted?

(módosítva: 2019. május)

meg-el-kell....jpg

Még el kell mondanom
(Nekrológ helyett)

Bennem maradt a történeted, Eszter.
Nem gondoltam, hogy van még itt hely,
hiszen annyi már a mese, a nyomor... 
annyi a baj, hogy magam sem tudom
mi az, ami ebben a rengeteg jelen és
múltdobozkában raktározódik és hol
alulra kerül, hol felülre, hol csak lebeg;
van, hogy felrázkódik, én pedig
meglepődöm, netán elszomorodom:
Jé, még ez is itt van, az is...talán az idő
mégsem old meg mindent úgy, ahogy 
azt sokszor emlegetjük, szeretnénk,
várnánk. A fájdalom nem bújik el...
nem múlik el, csak belepi egyfajta
emlékköd, s kicsit nehezebb már
tisztán látni, tisztán érezni, de mindig 
sajog, mindig velem van. A hangodon
szól, a nevetéseddel váj szívembe,
pörgeti előttem beszélgetéseinket...
kétkedéseinket, útkeresésünket -
anyai rágódásokat, a cicás sztorikat 
(remélem kedvenced jó gazdára lelt).

Bennem maradt a történeted, Eszter.
Amit egyáltalán nem furcsállok, hiszen
olyan friss, olyan közeli, olyan megrázó.
Még felkapom a fejem, amikor megáll
a lift az ajtóm mögött és látlak magam
előtt, ahogy mélabúsan avagy bájos 
reménytelin köszönsz - szia, évike - 
felnyalábolod a papírokat, adsz egy-két
levelet postázásra és már itt sem vagy.

Már itt sem vagy. A képzeletem játszik.

Bennem maradt a történeted, Eszter.
Aranymasnival kötöttem át lelkemben,
hogy sosem tévesszem össze egyéb
históriákkal, tragédiákkal, sorsokkal,
s mindig lelki szemeim előtt legyél,
hogy bármikor rádnézhessek...
hogy vigyelek magammal, hogy...
te is velem jöhess  tovább 
maradék utamon.

(2019. május végén)

messzi-mami.jpg

Messzi-mami

Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
suhan velem dombok között,
s látom az ősz... átöltözött.

Felvette a meleg ruhát,
fehér bundát, csudi-puhát,
jóllakottan  gömbölyödött,
jégcsapokkal lámpán bökött.

Visszafelé (ahogy megyek)
már nincsenek hófellegek -
leolvadt a tél ködmöne...
figyelem: a tavasz jön-e.

Na, de nem ám, csalafinta,
szélvédőmön eső-minta -
szakad, zuhog, csörög, csattog,
(mondom én, hogy távol laktok.)

Míg megjárom oda-vissza,
felhőnyáj a vizet issza ...
később tejszín gyapjút hullajt,
arra a Nap sugárt zuttyant.

Szóval -

Én vagyok a Messzi-mami,
kocsim röpít hozzád, ami:
nagy segítség, nagyi-barát,
s... átfesti az idő haját.

(2018. december/2019. január)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Melankólia

Mi lehet megoldás az összes bánatra,
s mitől múlhatna el a szellem keserve?
Gyógyír tán a végzet (bolondját járatja),
általa minden seb példásan hegedne.

Fekete tüllfátyolt szaggat a Múlt keze,
sötét képzet szőtte erősre, vastagra -
nehezen boldogul, már bontózik bele,
mérgében ollóval százfelé szabdalja.

Ború-foszlányokból falat húz a Jelen,
nem látszik, nem hallik, ami belül maradt -
s e szűkös kuckóba húzódni kénytelen
csodátlan "most"-ban az értelem tagad.

Mi lehet megoldás az összes bánatra,
s mitől múlhatna el a szellem keserve?
Gyógyír talán a vég (nem méltat válaszra)
általa minden seb pompásan hegedne.

(2018. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Karolnálak még...

A hetediknél (hiszem) tisztulhatott fejed,
de akkor már az ember...ugyan mit is tehet?
A madarakkal szálltál, átölelték lelked...
és remélem daloltak, hogy nyugtodat leljed.

...könnyes szeretettel, Éva

(2019. április - temetés: május 17.)

venusz-hintaja.jpg

Vénusz hintája

Hintázik az ágon az Esthajnalcsillag,
(Vajon mitől boldog ily fagyos reggelen?)
vakítón csillámos, angyalfényű silbak
vigyázza egünket felhőtlen, fesztelen.

Szemébe ha nézek, jaj, oly sokat látok...
eszembe juttatja a megtett utamat -
tükrében múltidőt nevetek  és fájok,
gyatrán villannak fel kiégett sugarak.

Egy halvány parázsra rátelepszik lelkem,
(már nem éget, nem szúr, csak néha pislákol)
hamujában mélyen érzésgyermek rebben,
felnőni nem hagyott rejtelmem istápol.

Támaszom e semmi, gyámoltalan álom,
s kacsint felém Vénusz ág-bogas hintáján -
mellé kéne ülni, szállni csillag-szánon,
siklani valami ismeretlen pályán.

(2018. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Utólag 

Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? 
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)

Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) 
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?

A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) 
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.

És a Nap az égről... gondolom, túlgurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. 
Ha semmivé váltam, ha lelkem csavarog,
hogyan találnak rám az újabb tavaszok?

(De utólag ugye... hallhatom szavatok?)

(módosított változat)

egyszeru-ebed.jpg

Egyszerű ebéd

Oly kevés már, amit ehetnék...
nyugalomból egy kis szeletkét -
csend is jöhet, sokan nem kérik,
én örömmel rágom pár hétig.
Megértésből törhetnek bőven,
az érzelmek lassan szűnőben,
s ölelésből szintén nagyobbat...
azaz mégse, lelkem rászokhat.

Oly kevés már, amit szeretnék...
hogy az asztalt nehogy leszedjék -
maradjon ott minden, mit kértem,
várjanak rám bölcsen, kimérten,
hisz talán... még korai szednem...
ám legyenek csak szépen egyben,
mert ha szabad, ha majd ehetek...
nem árthatnak érett szeletek.

(A nyersebbet? Osztom veletek.)

(2018. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Dorka dolga

Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.

Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló  társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.

Amott - a sarokban - brummogó kismaci,
veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,
így pihenhet együtt tappancs és lábacska.

Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
nézd, én már alszom is...de te hova tartasz?
Érthetném, e világ... (neked) csoda-halmaz.

(2018. december)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elmorzsolva

Valamikor tengerit morzsoltunk,
miközben történetek keringtek -
beleszóltam, nagyapám leintett:
nono, kölök, csitt, ez a mi dolgunk.

Ültem sután, figyelve, szorgosan,
szakajtómban gyűlt a kukorica... -
lelkemben pedig a sok krónika,
felváltva nőtt kinn és benn a hozam.

Valamikor esténként sakkoztunk,
a konyhában, mert ott jó volt lenni -
"tatám" tanított bástyát bevenni
és hogy miért kellene sáncolnunk.

Míg anyám vacsorával bajlódott,
azalatt lejátszottunk hat csatát -
majd odaszólt felém: nézd, jön apád!
Rohantam, holott futóm behódolt.

Valamikor gyermek voltam én is,
rám nézve most, ez alig hihető -
lábam sem szalad, inkább bicegő;
négyszemközt a volt-fruska lenéniz.

(2016 / 2019 - módosított változat) 

evszakvaltas.jpg

Évszakváltó

Falevél-köntösét összehúzza magán... 
toronyiránt szalad (amit be is érhet) -
cipője talpára rátapadt ökörnyál
lengedez utána, tudva: levitézlett.

.....

Altató-adagból duplán jut a Napnak...
így az elsápadva, felhőpriccsen szundít -
fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s
megrázza sugarát, ébredésre buzdít. 

Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek,
minden hajnal fázik, az est keze dermedt -
ködös, nyirkos a táj, kolduló galambok...
a nyár termésének magja szerte pergett.

.....

Falevél-ködmönét ledobja ő végül...
fehér bundát varrat, mestere szabódik:
" ne siess, ne siess, remek szín a szürke,
sokan nem szeretik novembert, ha hózik."

(2018. november)